“Amikor minden hír rossz, és az ég teljesen szürke, és az összes csoki elfogyott, az egyetlen vigasztaló gondolat, hogy van egy olyanbarátom, mint te."

 Bánom már mit veled tettem,

. Inkább utáljanak azért, aki vagyok, minthogy szeressenek azért aki nemvagyok!

  Nem kérek tőled semmit, csak szeretni szeretnélek. Kérlek hagyd, hogy, hogy érted éljek, s titkon szépen szemedbe nézzek! Azt kívánom, hogy boldog légy s boldogan élek én. Bár titokban vágyom rád s nagyon fáj a távolság, de nem tudom, hogy mit tegyek, én akkor is szeretlek!

 A szerelem, amit tőled kaptam a legnagyobb ajándék! Nem kell tőled semmi játék, sem dal, sem virág, a szerelmed többet ér mint az egész világ!

 Az Ő társaságában éreztem igazán, hogy élek, benne élek, és Ő bennem él!

Te vagy az, aki az életet jelenti, te vagy az, kit nem lehet feledni. Örökké szeretnék veled lenni és az életemet veled leélni!

 Mikor tökéletes minden, rájövök csak álom. De nyomot hagy bennem, amíg a szemem ki nem nyitom...

Igen, van öröm, beteljesedés és vannak társak-de a lélek magyányossága, a maga rémisztő tulajdonságaival, iszonyú és leírhatatlan!

Sírok, sírok, mindíg csak egyedül és senki meg nem értett még soha.

 Elkell engedned a múltad, azért, hogy lehessen jövőd!

Szeretek az esőben sétálni, mert olyankor senkisem látja ha sírok!

 Mondd, miért adtál reményt és oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, miért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most miért dobtad el?

Miért ő vigyázhat rád
És bízhat benned, bárhol jársz?
Miért pont ő bújhat jó közel?
Miért engem árulsz el, és bennem nem hiszel?

Könnyebb szerelembe esni, ha még nem szeretünk, mint megszabadulni szerelmünktől, amikor szeretünk.

Nagyot dobbant a szívem, de nem akartam hinni neki. Már úgy éreztem, hogy megszabadultam mindentől, visszatérhetek a világba, és újra részt vehetek benne. Túl vagyok a nehezén - bár még hiányzik.

Ha valaki elment, ne hívd többé vissza,
A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.
Ha valaki elment, és el tudott menni,
Nehezen akarva, de el kell feledni.

Mintha elvesztettem volna a szívem, mintha üres lennék belül. Mintha mindent, ami bennem volt, itt hagytam volna nálad.

 Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz.

A búcsú nélküli szerelem soha nem ér véget.

Lehajtom fejem, többé már nem kelek fel,
Ha egy sólyom száll az ablakodba, kérlek, ne hajtsd el,
Utolsó emlékem küldöm neked,
Papírra égetve, mennyire szerettelek.

 Vannak dolgok, mik hiányoznak, érzem,
És néha rád gondolok, álmodozom ébren,
Hogy milyen jó is volt egykor. Szorít a szívem.
Az élet megy tovább, és nekem is tovább kell lépnem.

A döntés, hogy elszakadunk attól, akit szeretünk, fájdalmas. Ennél csak egy valami rosszabb: amikor az, akiben megbíztunk, helyettünk dönt.

Nem vagyok rád dühös. Türelmetlenek vagyunk, nincs bennünk elég megértés. Álmodozunk, a lehetetlent akarjuk. Te is, én is. Szeretném elfelejteni a múltamat. Általad, veled akarok túllépni rajta. Nem hagylak el. Melletted leszek addig, míg rá nem ébredek, hogy közös álmaink sose válhatnak valóra. De ha mégis elmegyek, vissza sose nézek. Megbánás nélkül megyek tovább. Feladom az álmodozást.

"Egyszer majd elmúlik, s begyógyul a seb, de a csókot mi szánkon égett, feledni nem lehet"

"Szerelem mikor könnyeket hullajtasz, mégis ugyanúgy szereted őt. Szerelem, mikor ő egy másik lányt szeret, de te csak mosolyogsz, és azt mondod: 'Jól vagyok', pedig csak sírni és sírni szeretnél."

Más csókol, más szeret és más karja zár.De emléked megvan, szívembe temetem, bárhová bújsz én sohasem feledem.

Keresni valamit
Mi nem jön vissza már sosem
Utólag rájönni,
Hogy mi volt helytelen

 Rád gondolok és a sírás folytogat,

ha behunyom a szemem még látom az arcodat!

Még hallom a hangod és érzem az illatod!

Mintha még mindig itt lennél....a rabod vagyok!

És az emlékek,és az álmok,mintha láncok lennének

fogvatartanak,a múlthoz kötnek!

Próbálok szabadulni,eltépni a kötelet..

..és feledni,hogy mennyire szerettelek!!

Feledni,hogy a sebek még sajogva égnek,s

hogy nélküled végtelenül üresek a nappalok és az éjjek!

Elfeledni,hogy kegyetlenül csak játszottál velem,

és hogy most mégis nagyon hiányzol nekem!

Rád gondolok és a sírás folytogat!

Szeretném újra simogatni az arcodat,

szeretném újra megfogni a kezed,

hozzádbújni s hallgatni,ahogy dobog a szíved!

..most már sírok a képeken, amiken eddig veled nevettem, most már a polcomról levettem minden emléket amit szerettem, most írom amíg bírom a szánalmas utolsó levelem, de őszintén, ez neked csak egy szó csupán, akár csak a szerelem!

Nem kéne sírnom miattad, tudom, hogy nem vagyunk halhatatlanok. De egyszer azt mondtad nekem: Ha semmi nem megy többé akkor angyal leszek - csak neked. Minden sötét éjszakán megjelenek elõtted, s aztán elrepülünk, messze innen, és soha többé nem válunk el.

Itt ülök a semmi közepén, 

gyászolom mi tán nem is volt enyém!

Az Ő társaságában éreztem igazán, hogy élek, benne élek, és Ő bennem él!

Félek, hogy ha megvalósítanám az álmomat, már nem lenne miért élnem.  Félek a nagy csalódástól, és inkább csak álmodom az egészről.

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

Talán a szerelem egy döntés, az,
hogy adunk egy esélyt valakinek, és nem rágódunk azon, hogy ad-e valamit
cserébe, vagy bántani fog-e, vagy ő-e az igazi. Talán a szerelem nem csupán
megesik velünk, talán a szerelmet is választani kell...

Én mindig is egy álmodozó lány maradok, hiába tudom, hogy az élet kegyetlensége az összes álmomat romba fogja dönteni. Mégis remélem, hogy a legjobban őrzött álmom valóra válik. Ez az, hogy megtaláljam a boldogságot..

TE vagy az első kinek hinni tudtam! TE vagy az első kinek nem hazudtam!
TE vagy az első kit szívből szeretek!
TE vagy az első kit SOHA NEM FELEDEK!!!

Ha álmodom nem tudom mit miért teszek, csak abban bízom, hogy ott veled leszek!

Álomvilág, amiben élek,
Felébredek, attól félek.
Felébredek és te nem leszel ott,
Egy álom mi eddig tartott.
Szeretlek téged,
Maradj velem, erre kérlek!
Bármit kérsz, én megadom neked,
Te csak szeress, szeress engem!

Ha szeretsz, add a kezed, és ne kérdezd, hogy ki vezet, ne kérdezd, hogy hova megyünk. Csak azt akard, hogy örökre együtt legyünk.

Szeretnék veled lenni. Egy éjszakán megmutatni, hogy szeretlek igazán. Nézni két égő szemedet, s egy forró csók után bevallani, hogy szeretlek és nem tudok élni nélküled!!!

Sötét éjjel édes álom hamar tovaszáll, felébredek, s a szívem kalapál. Kispárnámat szorongatom, könnyes már a szemem, azt szeretném, ha mindig itt lennél velem.

Örömmel vettem telefonom a kezembe. Az örömtől könny szökött a szemembe, mert mikor e szót írom: SZERETLEK, tudom míg élek soha nem feledlek.

Szeretek egy fiút, akire csak gondolok,
szeretek egy fiút, aki hiányzik nagyon!
Szeretek egy fiút, aki átölel és simogat,
szeretek egy fiút, és ez a fiú te vagy!

Csak 1 percig szeress, míg elmondom imádlak, csak egy óráig szeress, míg megsúgom kívánlak. Szeress egy napig, míg csókolni tudlak, szeress 1 életen át, és én mindig szeretni foglak!

Ne sírj, ha az élet fáj, ha a bánat szívedbe váj! Ne sírj ha érnek csalódások, ha szertefoszlanak a gyönyörű álmok! Titkold el szíved szenvedését, ne halld a sors gúnyos nevetését! Szemed hiába könnyes: lehet sírni, de nem érdemes!

Fáradt a lelkem, boldogtalan vagyok, talán elfeledlek, talán belehalok.

Nézd ezt a lányt. távolról szánalmasnak tűnhet. minden buliban más pasival látod, de ha közelebb merészkedsz hozzá, látod rajta azt a fájdalmat, amit az élet okozott neki. a legtöbb dologért magát hibáztatta, és ezt tette őt tönkre. belülről teljesen meghalt. nem mer már senkihez kötődni. pedig soha nem volt nagy elvárása, csak egy dolgot kért, hogy szívből szeressék...

Egyszer véget ér minden, ami szép. egyszer elhagy, kit legjobban szeretsz. egyszer tönkre megy minden, mi épp.. s ez így lesz míg a föld kerek.

"Szeretni valakit, az több ,mint egy erős érzés:az döntés, ítélet, és ígéret"

"A remény hal meg utoljára? Nem hiszem, belőlem előbb kihalt a remény, mint ahogy elhullottam én, de a következő mi elporlad, én leszek és a lelkem, mert bennem a lélek már kopár, és üres. Kihalt belőle minden, mivel te vagy a mindenem. Elhagytál, és csak hulltak könnyeim, és csak most könnyebb, hogy életre kelnek döntéseim,fájdalmas a szlogen, mely nyomja szivem, csak ennyit mond: nyersz vagy buksz. Elbuktam, ez van, majd jön a kötél, vagy a kés, és akkor nyerek, megnyerem a csatámat, melyben már láttam elpártolni barátaimat. Majd egyszer visszakapok mindent mit elvesztettem, és vele együtt talán az életem."

Ha valaki az életedből elakar menni,hát hagyd.Ha szeret,akkor úgyis visszafog jönni.

"Az idő múlik. Mind felnövünk. Embereket ismerünk meg, akik megváltoztatják az életünket. Akikkel közös emlékeink lesznek. Embereket akikre örökké emlékezni akarunk, akiknek az emléke a múltból, mindig ott lesz velünk, a jelenben, a jövőben...a szívünkben. De akadnak olyanok is , akiket elakarunk örökre felejteni, de sajnos nem megy."

Az élet végén megállva visszanézünk az elmúltakra, azt fogjuk mondani: sokat szenvedtem, sokat csalódtam - de szerettem.

„Nem azt kell sajnálni, ami volt és elmúlt, hanem ami lehetett volna de nem volt.”,

Még mindig hiányzol, minden nap gondolok rád. Minden percben fognám kezedet, csókolnám a szád. Megtanultam szeretni és te segítettél ebben, még mindig szeretlek nem tudom kifejezni szebben!

"Ha Életed rögös útján megbotolsz, ott vannak a jóbarátok, hogy támaszkodhass beléjük, s ha elesel, ők akkor is ott vannak, hogy karjukat nyújtsák neked, felsegítsenek. Ne feledd, te is ilyen támasz, s segítő kéz vagy nekik! /Victoria F. O./"

"A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kisemberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik."

"Aki rögös úton indul el, megkapja fáradsága jutalmát, ám csak hosszú évek távolában. A választás mindig kockázatos, döntésünk helyességére soha nincsen biztosíték."

"Csalódni abban, aki a szívünkben a legelső helyen volt, a legfájdalmasabb dolog. Elveszíteni a vágyainkat, az valóban tragédia. De a fájdalom, ami belülről éget, arra ösztönöz, hogy ne adjuk fel. Nem élhetünk életünk végéig a múlt árnyékában. Egyszer majd mindenki megtalálja a jobbat, az álmait, mindazt amiért, és akiért élni, küzdeni érdemes. És akkor majd a múlt már csak egy emlék marad, ami akár a jövőnk is lehetett volna."

" A lelkemben vihar van és nem értem, miért így alakult, céltalanul bolyongok hisz túl sötét az alagút "

" Tudom,hogy hibáztam,de kérlek hagyjad meg a reményt, hogy nincs még vége mindennek és kaphatok egy esélyt! "

"Csalódni abban, aki a szívünkben a legelső helyen volt, a legfájdalmasabb dolog. Elveszíteni a vágyainkat, az valóban tragédia. De a fájdalom, ami belülről éget, arra ösztönöz, hogy ne adjuk fel. Nem élhetünk életünk végéig a múlt árnyékában. Egyszer majd mindenki megtalálja a jobbat, az álmait, mindazt amiért, és akiért élni, küzdeni érdemes. És akkor majd a múlt már csak egy emlék marad, ami akár a jövőnk is lehetett volna."

"Az élet arról szól, hogy bízz az érzéseidben. Kockáztass! Merj önmagad lenni! Tanulj a múltból. Becsüld meg az emlékeket. És vedd észre; az élet mindig megy tovább."

Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy „nincs”. Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül – a hiányban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen – a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod:- Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában!... Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném… És elmondanám neki azt, hogy… Mit is?... Amit nem lehet elmondani.

Nem akarom, hogy azon az úton kövess engem, amelyen én haladok a célom felé. Járd a saját utadat, kövesd az általad meghatározott irányt, amely belső késztetéseidnek a leginkább megfelel. Ne fogadj el semmilyen állítást, csak azért mert tőlem származik. Ha százszorosan igaz is, mégsem a te igazságod, nem a te tapasztalatod, és így nem is fogsz vele azonosulni. Az igazat valósítsd meg, és akkor magadévá fogod tenni az igazságot..

,, Sokat hibáztam életem során.. Hagytam, hogy az emberek kihasználjanak. Elfogadtam a megérdemeltnél sokkal rosszabb dolgokat.. Ám tanultam a rossz választásaimból! És annak ellenére, hogy van pár dolog, amit sosem kaphatok már vissza és vannak emberek, akik